A bicikli százötven éve
Két keréken :
A lábtartós futógép egy német úr, Carl von Drais találta fel a kormányozható kerékpár első, még futógépnek nevezett ősváltozatát. Találmánya azonban gyorsan kiment a divatból, és újabb elterjedését Pierre és Ernest Michaux-nak köszönhette. A feltaláló apa és fia kísérleteztek ugyanis először a pedál rendszeresítésével. A próbaúton még csak az első kerék egyik oldalára szereltek pedált, de ez a "köszörűkő-módszer" nem bizonyult elég stabilnak. A kísérletezés közben rájöttek, hogy sokkal jobb egyensúlyt biztosít a két pedál, főként, ha ezek ellentétes állásban működtethetők.
A michauline nevű jármű az 1867-es párizsi világkiállítás egyik szenzációja volt. Az emberek számára érthetetlennek tűnt a tény: a lábbal hajtott, de a földdel csak két kerék segítségével érintkező jármű, ha megfelelő sebességgel tekerik, akkor nem borul fel.
A gyors népszerűség azonban új feladatokat jelentetett: az egyensúly könnyebb megtartása érdekében egyre nagyobbra növelték az első kerekeket, majd újfajta golyóscsapágyakat találtak fel a franciák, Grenoble-ban pedig sárhányókat szereltek a kerekekre.
Ezek az első járművek azonban fakerékkel és faküllőkkel készültek - az angol James Starley és William Hillman érdeme a faküllők acélszálra való cseréje, végül az egész szerkezetet fémből készítették el. Ezt a járművet velocipédnek nevezték - és egészen furcsa szerkezetek jelentek meg e név alatt.
A hatalmas első kerék ugyan könnyebben haladt át az egyenetlen utak huppanóin, de nagyobbat is lehetett róla esni.... A legnagyobb első kerék másfél méteres volt, és csak azért nem hosszabb, mert az ember lába nem nő a végtelenségig.